 |
 Maggie
O’Farrell
A szeretőm szerelme
2390 Ft
Lily egy parting ismerkedik össze Marcusszal, az építésszel,
aki azonnal elbűvöli. Nem egészen egy hét múlva már a fiúnál lakik,
igaz, csak albérlőként.
De nincs felkészülve arra, amit ott talál. Abba a szobába költözik
be, ahol előtte egy számára ismeretlen és titokzatos lány lakott,
aki szemmel láthatóan sietve távozott a lakásból. Egy sötétkék ruha
a szekrényben, fura kaparászás nyomok a falon az ágy mellett, és
jázmin illat maradt utána.
Marcus elzárkózik attól, hogy elmesélje, mi történt, mert szemmel
láthatóan mélységesen bántja a dolog. A lakás másik bérlője, Aidan
úgy tűnik, megérti Lily aggodalommal és féltékenységgel vegyes kíváncsiságát,
de ő sem túl bőbeszédű a volt lakótársával kapcsolatban.
Ki volt ez a lány? És mi volt tulajdonképpen viharos távozásának
oka? Lilynek nem tart sokáig feltárni a teljes igazságot, ám ez
nagy hatással lesz mind a négyük életére.
Maggie OŐFarrell 1972-ben született Észak-Írországban. Jelenleg
Londonban él. A Szeretőm szerelme a második regénye.
„Lily felkel, és becibálja kintről a táskáit.
Kipattintja a bőrönd zárját, és fejjel lefelé fordítja. Ruhák zúdulnak
ki: zoknik, bugyik, pulóverek, nadrágok, blúzok. Átlépi a kupacot,
és kitárja a szekrény ajtaját. Az üres vállfák összeütődnek, de
a rúd közepén van valami, aminek láttán szinte ijedten összerezzen:
egy ruha lóg vékony vállpántokon, könnyedén meglibben az ajtó mozgásától.
A lány addig nézi, míg újra mozdulatlanná nem válik. Aztán kinyújtja
a kezét, és végigfuttatja rajta ujjait. Az anyag hűvös, úgy mozog,
mintha folyékony lenne. Sötétkék, sötétebb, mint a fal, és ha kicsit
oldalra húzza, a színe feketébe játszik.
Lily ujjai összezáródnak a vállfán, leemeli a rúdról, és maga felé
húzza. A szekrényajtó belső oldalán lévő tükörben nézi, amint maga
elé tartja a ruhát. Sinead karcsú, ezt látja, sőt kifejezetten sovány.
Lily átalakítja a képet, amit fejben kialakított róla. Miért hagyta
itt éppen ezt? Azt akarta, hogy Marcus lássa? Valami üzenet ez,
egy titkos jel?
Tenyerével magához szorítja az anyagot, és közelebb lép a tükörhöz.
Amint súlya áthelyeződik, a háta mögött megreccsen egy padlódeszka,
és az a hátborzongató érzése támad ott, ahol a haja vonala találkozik
a tarkójával, hogy valaki figyeli. Hátrakapja a fejét, mintha azt
várná, hogy Marcus ott áll, és nézi őt Sinead ruhájával. De nincs
ott semmi.
Mintha égetné, olyan gyorsan teszi vissza a ruhát a rúdra, hogy
lecsúszik a vállfáról a padlóra. Otthagyja, összerogyva, tócsát
alkotva, mint egy levetett bőrt, és gyors léptekkel kimegy a szobából.
Egy óra is eltelik, mire rá tudja venni magát, hogy visszamenjen.”
|
|
