 |
 Szergej
Bolmat
Klikk
2190 Ft
Íme egy igazi modern regény Oroszországból. Szergej
Bolmat tökéletesen ábrázolja a pétervári fiatalokat, sajátságos
holdkórosságukat és erkölcstelen útkeresgéléseiket. A cselekmény
egy bonyolult bérgyilkosság körül bontakozik ki, mely fatális véletlenek
sorozata, ráadásul senki sem az, aminek látszik: ez viszi előre
a történetet, számtalan hivatkozással a nyugati kultúrára és az
orosz tradíciókra egyaránt. Bolmat képes összeolvasztani a modern,
népszerű esztétikát az orosz elbeszélő hagyományokkal – annak
az űrnek a leírásával, mely az orosz társadalomban a kommunista
párt bukása után maradt –, és a gogoli stílust az abszurdig
viszi.
A Klikk a 2000-es év népszerű, sokat vitatott regénye volt Oroszországban,
és bizonyos réteg számára kultuszkönyvvé is vált. Amikor a könyv
megjelent Moszkvában, senki sem tudott semmit a szerzőről. A sajtóban
rajzos portrékat közöltek róla, melyeken szakállal és napszemüvegben
látható. Természetesen azonnal megkezdődtek a találgatások. A regény
és láthatatlan szerzője egyre népszerűbb lett, sok egyetemista lányt
lehetett akkoriban Moszkvában és Péterváron látni floppyval a nyakában,
melyet ékszerként viselt, és amelyen a regény szövege volt (előbb
volt letölthető egy orosz internetes site-ról, minthogy nyomtatásban
megjelent volna).
Szergej Bolmat 1960-ban született Leningrádban, anyja zongoraművész,
apja underground festőművész. 1976-tól a leningrádi Iparművészeti
Főiskola hallgatója volt. Dolgozott ácsként, lakberendezőként, művészeti
vezetőként filmstúdióban és egy divatlapnál. 1989-1999 között szabadúszó
művészként több kiállítása volt, külföldön is, kritikákat publikált,
és filmforgatókönyvet is írt. 1998-ban Kölnbe költözött, 1999-ben
megírta első regényét, a Klikket.
„Védelmi pénzt szedő maffiózókkal először 1989-ben,
a peresztrojka vége felé, még jóval Harin megjelenése előtt találkoztak.
Kszenyija Petrovna akkoriban egy kis régiségboltot vezetett, azóta
megboldogult fivérével, aki ismert műgyűjtő hírében állott. Az asszony
egy évvel korábban ment nyugdíjba, és fivérével ellentétben nem
szerette a régiségboltot, elég nehezen találta benne a helyét, nem
tudta például megkülönböztetni az empire mokkáskanalat a klasszikustól,
viszont fejest ugrott az ügyek intézésébe – valamivel el kellett
kezdeni az új életet, a »dolce vita nuovát«.
A banditák az üzlet hivatalos megnyitása után fél évvel jelentek
meg, egy ütött-kopott kék Moszkviccsal érkeztek. Négyen voltak,
mind a négyen szemtelenül fiatalok. Először félórán keresztül szívták
a kocsiban a másodosztályú füvet, aztán félórán keresztül kászálódtak
kifelé a kocsiból. Újabb negyven percet töltöttek azzal, hogy kifizessék
a rendőrnek a bírságot, mivel tilosban parkoltak. Valamennyiükön
egyforma, díszesen varrott bőrdzseki volt, tele zsebekkel, fejük
kopaszra borotvált, arcuk gyűrött és sápadt, mint a szenvedélyesen
maszturbáló börtöntölteléké, egyszóval le sem tagadhatták volna
külvárosi bűnöző mivoltukat. Egyikük, miközben négyük közös jogosítványa
után kutatott, kiejtett a zsebéből egy szégyentelen, zöld fűvel
telt műanyag tasakot. A szemfüles hekus kihívta a járőrkocsit, és
öt perccel később a felháborodottan hadonászó gengsztert bevitték
az őrszobára.
A többiek még pár percig ott toporogtak a napon, sanda pillantásokat
vetettek a posztoló rendőrre, majd visszamentek a kocsihoz. Szerencsétlenségükre
kiderült, hogy jobb sorsra érdemes kollégájuk magával vitte a slusszkulcsot
az ismeretlenbe. Egyikük dühösen belerúgott az ajtóba, a másik tenyerével
az ablaküvegre ütött, a harmadik leköpte a motorháztetőt, azonban
mindhiába: az ajtó nem nyílt ki, az ablak nem csúszott le, és a
motor sem indult be. A gazfickók mocskos káromkodások közepette
a metró felé vették útjukat.”
A Klikkről:
www.ekultura.hu
www.mancs.hu
www.mn.mno.hu
|
|
