 |
 Vlagyimir
Szpektr
Ennyi nem elég!
2190 Ft
Az Ennyi nem elég! egy
fiatal orosz yuppie naplója, aki egy saját reklámcéget vezet Moszkvában.
Az élete olyan, amilyen: hivatalos tárgyalások, aggódó szülők, hétvégék
a feleséggel, másnapos ébredések különféle szeretőknél, kokain az
egyetlen szerelemmel, egzotikus és kevésbé egzotikus külföldi utazások,
és így tovább Đ a tipikus körülmények tipikus hőse. Természetesen
rendszeresen végigjárja a divatos moszkvai éjszakai klubokat, ruházata
kizárólag Dolce&Gabbana, Gucci és Prada, és közben különféle
kábítószerekkel stimulálja magát.
Mindezek alapján arra számíthatnánk, hogy Moszkva éjszakai életébe,
a beau monde-ba kapunk bepillantást. Csakhogy a dolog nem ilyen
egyszerű. Marduk, „korunk hőse” felesleges embernek érzi
magát. A feleségét gyűlöli, a családja idegen számára, szeretője
Burzum közel áll ugyan hozzá, de a végső döntést, hogy elhagyja
családját a lányért, nem képes meghozni. Így aztán, kívülről szemlélve
egy egoista lesz belőle, aki kizárólag önmagáért él a kilencvenes
évek végének Moszkvájában.Vlagyimir Szpektr (igazi vezetékneve Modebadze)
1970-ben született Moszkvában. Az egyetem befejezése után a reklámszakmában
dolgozott, majd kortárs orosz művészek alkotásait értékesítette
külföldön. Néhány évig élt Franciaországban.
„December 19., hétfő
07.45
A kegyetlen csörgés rákényszerít, hogy kinyissam álmos szemeimet.
Lassanként visszatér az öntudatom. Nagy nehezen, homályosan kezd
körvonalazódni, mi történt az utóbbi néhány napban.
Azt hiszem pénteken ünnepeltük a születésnapomat az üzletfelekkel.
Az ăüzletfélÓ szót itt szeretném idézőjelbe tenni. Ványa Fedoszov
például eszméletvesztésig leitta magát. Amúgy is vörös képe most
forradalmi bíborszínt öltött. Misa, épp ellenkezőleg, józan volt
és udvarias, hosszú disputát folytatott Arkatovval a reklámról,
amivel ez utóbbit az idegbaj határára sodorta. Bebegyev Szinyakkal
szintén rendesen beszívott, majdnem össze is vesztek, de a mindig
észnél lévő Besnyakov kibékítette őket. Eljött az ünnepségre Anatolij
Anatoljevics Csabanov is, örökös szürke öltönyében és vasalatlan
ingében. Mondott egy magasröptű beszédet, amiben méltatta a főváros
délnyugati körzetének gazdasági fejlődésében játszott szerepemet,
üzleti tehetségemet, és még sokmindent összehordott. Azt hiszem,
tetszett. Aztán elfogyott a koksz. Ennél nagyobb katasztrófát nehéz
lett volna elképzelni. Ülni egy grúz kocsmában, részeg dumát hallgatni
és jópofáskodni a sok balekkal. A vodka nem segített, így lázas
sietséggel felhívtam a dílert, és megint kidobtam az ablakon három
zöldhasút.
Szombaton... azt hiszem, klubok voltak, tánc, tequila-boom és egy
ügyesen szopó nimfácska, név szerint Dása. A következő napra már
egészen homályosan emlékszem, de Dása és az ő érzékeny, puha ajkai
akkor már nem voltak. Késő délután tértem magamhoz, hirtelen összerándultam
és felébredtem. Ennyi!”
|
|
